Mert kell egy blog...

Aki ismer engem az tudja jól, hogy egyrészt nem vagyok nagyon bulizós alkat (jobban szeretek egy sörözőben jó társaságban ülni és beszélgetni), másrészt meg általában nem is tetszik az a fajta zene, amit a klubokban játszanak. Egyszerűen nem az én stílusom.

De mivel a kivétel erősíti a szabályt, természetesen ez sem igaz minden esetben. Az itt bemutatott számot normál esetben egyáltalán nem szeretném, de az utóbbi hetekben minden egyes buliban játszották, ezért végül Sisivel kineveztük hivatalos Erasmus buli zenének.

Ma reggel kellemes meglepetés ért, amikor felébredtem. Amíg az egyik szememet simán kinyitottam, addig a jobb oldalival már akadtak gondok, mivel teljesen összeragadt. Volt már egyszer ilyenben részem, szóval tudtam, hogy mi a helyzet. A tükörhöz érve pedig végleg megbizonyosodhattam róla, hogy sikerült összeszednem egy jó kis kötőhártya gyulladást. Naná, hogy ennek is pont itt kell megtörténnie.

Példák:

1. Ha nagy bulit tervezel és készülsz is rá, akkor az tuti nem lesz jó. De amennyiben kedved sincs hozzá, és "csak egy sörre" benézel, na akkor hatalmas szórakozásban lesz részed.

2. Nem várod és nem is gondolsz rá, hogy találkozol valakivel, akkor biztos, hogy összefutsz vele. De ha várod és szeretnéd, hogy összefussatok, akkor az biztos nem fog megtörténni.

Komolyan mondom, öröm enni és inni ilyen kis színes, kedves edényekből. Az embernek jól indul a napja és az étvágya is jobb. :)

Szombaton egy varázslatos kis helységben voltam (valahol nem messze a Groenplaats-tól). A szemerkélő esőből belépve kandalló fogadott, amiben csalogatóan lobogott a tűz. A lépcsőn lesétálva egy vár pincéjére emlékeztető helyre érkeztem, az asztalokon és a lépcsőkön (meg úgy általában mindenhol) gyertyák voltak. Nagyon hangulatos kis hely volt. Kár, hogy a nevét nem tudom, mert visszamennék még oda szívesen máskor is. :) (2011. március 2. Ma megtaláltam ezt a pincét. :))

Csütörtök este elérkeztünk az utolsó programhoz, nevezetesen a kocsmatúrához. Nem tudom hogyan lehetett volna jobban megszervezni, de ez így nem volt a legjobb. Az első helyet leszámítva mindenhol telítettek voltak a pubok/klubok. Inkább maradtam volna kint, csak hát ahhoz kissé hideg volt.

Mindenesetre ezeket a körülményeket leszámítva nem mondható, hogy rosszul sikerült az este. Sőt! :)

Sisi és Bill (a magyar-görög barátság):

Szerda estére korcsolyázást szervezett nekünk az ESN. Az oda-vissza út, a belépő és a korcsolyabérlés együtt mindössze 5 euró volt. (nem tudom ki támogatja ezeket az eseményeket)

Tartottam tőle, hogy esek-kelek majd néhányszor, de szerencsére (büszkén jelenthetem) egyetlen egyszer sem estem el. Bár mindent megtettem érte. Legalábbis nem volt túl jó ötlet korcsolyázás közben felfele nézegetni a többiekre, akik nem jöttek a jégre, hanem csak egy sör mellől néztek minket. Ugyanis akárhányszor felnéztem, mindig elvesztettem az egyensúlyom és billegni kezdtem.

...vagy megtanulni jobban fényképezni. A szobámból kinézve szép kilátás tárul elém és próbáltam már párszor lefényképezni, de valahogy sosem adja vissza ugyanazt a hangulatot, mint amikor az ablak előtt állok.

Innen szépen rálátni a Miasszonyunk-székesegyház tornyára (Onze Lieve Vrouwe Kathedraal).

Eddig ez a legjobb kép nappal:

Csütörtökön és pénteken volt "Orientaion days" az egyetemen. Mindenféle előadásokon mutatták be nekünk Belgiumot, Antwerpent, az egyetemet és ezeken kívül sok-sok hasznos tudnivalóval is gazdagodtunk.

Például megtudtuk, hogy soha semmilyen körülmények között nem csinálhatunk sült krumplit részegen. (Don't make french fries when you are drunk!). De az is hasznos információ volt, hogy nem dohányozhatunk az ágyban. (Don't be stupid, don't smoke in bed!)

Akkor most ejtenék pár szót a szobáról. Az egyik nagy kedvencem a csap:

Így azért elég nehéz langyos vízzel mosakodni, tehát vagy hideggel vagy meleggel lehet csak. De előfordulhat, hogy váltózuhanyként ez az arcbőr feszesítésére szolgál.

Volt néhány potyautas a bőröndömben (2 mackó és 1 kis elefánt). De ha már így alakult, akkor megmutatom nekik a kilátást a szobámból. :)

Tegnap még Magyarországon keltem fel, ma viszont már Belgiumban (egy kölcsön kapott paplan alatt).

De ne szaldjunk ennyire előre, kezdjük 2011. február 7-én, hajnali 4 órakor. Ugyanis ilyen korán kellett kelni, hogy a 6:10-kor Belgiumba induló repülőn már rajta lehessek. A korai időpont ellenére sokan voltak a repülőtéren, sőt a belgiumi járat is majdnem tele volt. Ennél fogva lecsaptam az első ablak melletti helyre, ami felett volt még hely a kézipoggyásznak is.

A felszállás pillanatában kavarogtak bennem az érzelmek. Egyrészt kicsit féltem a repüléstől (évekkel ezelőtt már repültem, de sosem egyedül). Másrészt nagyon élveztem, amikor a repülő kifordult a felszállópályára, a "pilóta rálépett a gázra", az utasok meg a székükbe préselődtek, valamit az is hatalmas élmény, amikor érezni azt, ahogy a gép felemelkedik.

A 2010-es Mediawave fesztiválon volt szerencsém látni ezt az animációs rövidfilmet. Valami akkor megfogott benne, és azóta sem ereszt. Néha újra megnézem, de nekem mindig ugyanazt mondja. Bár kicsit borongós hangulatú, de a végkicsengése pozitív. Henry megtalálja önmagát és végre rendben van, többé nem számít, hogy hány centire van önmagától.

A mai napom eddigi eseményei után Sub Bass Monster idevágó száma jutott eszembe:

Olyan nap, ami ismétlővizsgával kezdődik, nem lehet jó - mostantól legalábbis így gondolom. Kissé kialvatlanul ébredtem, miután egy órán keresztül győzködtem magam, hogy reggel kéne még egy kicsit tanulni.

Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek...

Love Actually

Sok szálon futó, életszerű, és ettől olyan nagyszerű film az Igazából szerelem. Mindeközben pedig tele van romantikus, meseszerű részekkel, csalódással, gyásszal és egy nagy adag életszeretettel is. Nehéz lenne egyetlen szereplőt kiválasztani a sok remek közül, de talán a szívemhez legközelebb álló jelenet az alábbi képen látható (reménytelen szerelmét táblákkal megvalló) fiatalemberhez kötődik.

A hétvégén volt az m1-en a Piaf című film (eredetiben: La Mome, angolul: La vie en rose címen ment a mozikban). Igaz, hogy Adri már vagy két éve ajánlotta nekem, de csak most sikerült megnéznem. Elképesztő élete volt ennek a kis asszonynak. Szinte hihetetlen, hogyan fért el egy ilyen erős hang egy ilyen törékeny testben. Azonban a film már nem volt olyan tökéletes, mint egy Edith Piaf dal...

Karamell (Sukkar banat)

Öt női sors, öt különböző szívhez szóló történet - és mindez hollywoodi giccs és kötelező mosolygós happy end nélkül. A film végén csak egy szomorkás mosoly, esetleg egy könnycsepp és egy szívmelengetően gyönyörű ének (Mreyte ya Mreyte) marad.

Amióta kollégista vagyok filmes posztereket és képeket teszek ki a falamra. Tavaly Libanoni keringő és A csúf igazság voltak felragasztva az ajtó belső felén. Idén az ajtón maradt a romkom (az vesse rám az első követ érte, aki még soha nem szeretett gagyi filmet valami megmagyarázhatatlan okból :P), a sokkoló animáció pedig átkerült az ágy melletti falra.

Azonban amikor láttam a Napozz holddal - Kispálfilm poszterét, tudtam, hogy nekem azt meg kell szereznem. Ami aztán így is lett. Így most Katherine Heigl és Gerard Butler alatt ott van Lovasi és Kispál is. Igaz, hogy legjobb esetben is csak egy hónapot maradok a koleszban, de akkor is megérte.

Az előző történelmi témájú sorozat, a Tudorok után itt a következő: a feleannyi évadot megélt, ókori rómaiak életét bemutató Róma.

2005-ben mutatták be a brit-olasz készítésű Róma (Rome) című sorozatot. Bár a készítők eredetileg öt évadot terveztek, végül mégis csak kettő készült el (emiatt az utolsó részekben kicsit nagyobb időbeli ugrások vannak és az események is jobban besűrüsödnek).

Az első részekben Julius Caesar (Ciarán Hinds) épp a gall háborúkban vesz részt, miközben az első triumvirátus szétesni látszik. A második évad elejéreeljutunk a híres március idusáig, amikor megölik Caesar-t az összeesküvők. Az évad közepéig több történetszálat is felépítenek az alkotók, de végül a legtöbbet elég rövidre kell zárniuk, ugyanis a forgatás közben derült ki, hogy nem folytathatják a sorozatot, mivel az túl sokba kerül.

5 nap és 4 éjszaka Murau-ban

Újabb nagyszerű élményekkel gazdagodtam a héten: síelni voltam bátyámékkal.

Annak ellenére, hogy az osztrák határ mellett nőttem fel, valahogy soha nem jutottam el síelni egészen néhány évvel ezelőttig. Akkor egy borzalmas első nap után, szerencsére belejöttem és nagyon megszerettem. Ez a mostani volt nekem a harmadik több napos sítúra, amin részt vettem, és most sikerült a legszebb léceket kölcsönöznie bátyámnak, amik valaha a lábaimon voltak.

Ha minden jól megy, akkor mostanra már úton vagyunk egy ausztriai síparadicsomba. Remélem az idő és a hóviszonyok is kedvezőek lesznek.

Talán idén a naptejet sem hagyjuk otthon... :P

Tudorok (The Tudors)

Amíg 12 év történelem órái sem tudták a fejembe verni a különböző évszámokat, addig egy nagyszerű színészekkel teli és rendkívül látványos sorozat, a Tudorok ezt könnyedén megtette. Az első történelmi témájú sorozat, amire rákattantam a Róma volt, de sajnos az két évad után véget ért. Ezután jött a Tudorok, aminek a cselekménye időben egy kicsit később játszódik.

VIII. Henrik angol uralkodó neve még a nem töri szakosoknak is ismerősen cseng. Főleg ha bizonyos feleségek és lefejezések is szóba kerülnek. Mindenesetre az biztos, hogy nem volt valami hálás szerep Henrik feleségének lenni, hat felesége közül kettőt lefejeztetett, kettővel való házasságát érvénytelenítette, egy gyerekszülésbe halt bele, és az utolsó túlélte a királyt. Egy szó, mint száz: Henrik élete megfilmesítésért kiáltott, és ezt a kiáltást a filmtörténelem alatt már sokan meghallották.

2007-ben pedig hódító útjára indult egy szexi VIII. Henrik. Ez egy újfajta hozzáállás volt az uralkodóhoz, ugyanis általában a híres Hans Holbein festmény alapján képzelik el az emberek ezt az angol királyt, azaz pocakos, szakállas, nem túl vonzó féfiként. A Showtime kanadai-ír koprodukcióban készült sorozata a fiatal Henriket mutatta be, a címszerepet Jonathan Rhys Meyers alakította, nem is rosszul. Alakításáért két Golden Globe jelölést kapott.

Harry Potter és a Halál ereklyéi - Elérkezett a Harry Potter filmek utolsó részének az első része. (Ugye abszolút érthető? :P)

Körülbelül 2 évvel ezelőtt Andi és Rita ajánlásának köszönhetően rászántam magam, hogy én is belevessem magam az utóbbi évtized egyik legnagyobb tömeghisztériáját kavaró sebhelyes varázsló történeteibe. Az első könyvek még jópofa gyerekkönyvek voltak, de valahol a 3. rész környékén kezdett egyre komolyabbá és sötétebbé válni a regények hangulata. Na nem mintha az első két könyvben nem lettek volna durva jelenetek, elvégre Mógus professzor sem végezte túl szépen és a Baziliszkusz sem volt egy bájos cirmos cica. A könyvek letehetetlenek voltak, a varázslóvilág magába szippantott. Tehát valamit jól csinált J. K. Rowling.

How I Met Your Mother, azaz Így jártam anyátokkal

Ted, Barney, Marshall, Lily és Robin 2005-ben jelentek meg először a CBS amerikai  televíziós csatornán. Az első részben találkoztunk Ted gyerekeivel 2030-ban, akiket apjuk leültet a kanapéra és közli velük, hogy akkor most elmeséli nekik hogyan találkozott az anyjukkal. Szegény gyerekek... Ted ugyanis már hatodik éve meséli nekik ezt a történetet. (Még valamikor a 2. évad elején Ted fia kikéredzkedett WC-re, de apja azt sem engedte...)

Még szerencse, hogy a nézőknek nem olyan unalmasak Ted történetei, mint a gyerekeknek. Ez nagy részben Ted (Josh Radnor) barátainak, Barney-nak (Neil Patrick Harris), Marshall-nak (Jason Segel), Lily-nek (Alyson Hannigen) és Robin-nak (Cobie Smulders) köszönhető.