Love Actually
Sok szálon futó, életszerű, és ettől olyan nagyszerű film az Igazából szerelem. Mindeközben pedig tele van romantikus, meseszerű részekkel, csalódással, gyásszal és egy nagy adag életszeretettel is. Nehéz lenne egyetlen szereplőt kiválasztani a sok remek közül, de talán a szívemhez legközelebb álló jelenet az alábbi képen látható (reménytelen szerelmét táblákkal megvalló) fiatalemberhez kötődik.
Nem láttam még az összes filmet a világon, és nem is fogom. De azt hiszem, hogy ennél szebb filmes szerelmi vallomással nem nagyon lehet találkozni. Egyszerű, hétköznapi eszközök szerepelnek benne, mégis annyira jó ötlet. Nyilván azért is van rám nagy hatással minden egyes alkalommal ez a rész, mert a fiú szerelme reménytelen (szíve hölgye már a fiú legjobb barátjának felesége).
"To me you are perfect and my wasted heart will love you until you look like this..." - ez a legszebb rész a filmben.
Na és ez még csak az egyik volt a megannyi szívszorító, szívmelengető vagy éppen csak kedves, vicces jelenetből.
Például ott van Liam Neeson karaktere: a nevelőapa, aki elvesztette feleségét és aggódik nevelt fia miatt. Szegény kisfiú pedig nagy gondban van, mivel szerelmes. Nemcsak azért szeretem annyira kettőjük történetét, mert Liam Neeson kiváló színész (amúgy ez a film tele van jobbnál jobb színészekkel), hanem mert ez a történetszál is jópofa és kedves. A kisfiú (Thomas Sangster) reptéri futása pedig sokkal jobb, mint az összes többi filmben lejátszódó hasonló jelenet.
Aztán ott van még Emma Thompson és Alan Rickman, akiknek gondjaik akadnak egy rámenős titkárnővel és kihűlő félben lévő kapcsolatukkal. Talán ez a cselekményszál a legszomorúbb és a legéletszerűbb az összes közül. Ráadásul a végén sem oldódik meg egy csapásra az egész, igazából nem derül ki egyértelműen a filmvégi reptéri jelenetnél sem, hogy mi lesz velük (valószínűleg együtt maradnak a gyerekek miatt, de még dolgozniuk kell kapcsolatukon). Egyébként az Igazából szerelem is tipikusan az a film, amit eredeti hanggal érdemes megnézni, igazán élvezetes ennyi fülsimogató akcentust hallani. Alan Rickman nem csupán fantasztikusan jó színész, de a kiejtése is nagyon kellemes.
Nem vagyok oda Hugh Grant-ért, de ebben az alkotásban még ő is remek, mint brit miniszter. Azért meg külön dícséret jár az írónak/rendezőnek vagy akárki ötlete volt, hogy végre nem egy botsáskát tettek meg a vágy (nem is olyan) titokzatos tárgyának. Az pedig egyszerűen butaság, hogy Martine McCutcheon karaktere dagi lenne (vagy minek nevezte a volt barátja).
Ha jobban belegondolok, nem is értem, hogy fért bele ennyi apró emberi sors és kapcsolat egyetlen (kicsivel több, mint 2 órás) filmbe. Közben eszembe jutnak az olyan apró történetek, mint a színészek helyett beálló pár megismerkedése. Az abszurd helyzet, ahogy a fiú félénken randira hívja a lányt, miközben azt a cselekedetet imitálják, amire valószínűleg később kerül majd csak sor köztük. Egyszerű, mégis bájos és emlékezetes rész ez is.
Amit még muszáj megemlítenem az Bill Nighy, mint kiöregedett rocksztár, aki egy régi sláger (Love is all around) karácsonyi átírásával próbál újra befutni. Christmas Is All Around című száma az egyik kedvencem ebben a műfajban. Bill Nighy karaktere tipikus karikatúrája a zeneipar idős sztárjainak. Meglepő őszinteségének köszönhetőek a legjobb poénok a filmben, mint például a fiataloknak szánt üzenete: "Srácok, ne vegyetek drogot. Legyetek rock sztárok és megkapjátok ingyen!"
Colin Firth és Laura Linney nevét és történetét még meg sem említettem, pedig ezek is jók. Az egyik egy szokásos (meglátni és megszeretni?) szerelmi szál, a másik a testvéri szeretet keserédes bemutatása. Még Rowan Atkinson (alias Mr. Bean) is kapott egy kisebb szerepet, ami kicsit sem emlékeztet híres karakterére.
Egy szó, mint száz: szerintem az Igazából szerelem az egyik legjobb karácsonyi és szerelmi témájú film, amit eddig láttam. Amerikai másolatai nem igazán sikerültek jól, sem a Nem kellesz eléggé, sem a Valentin nap (különösen az utóbbi) nem volt az igazi. Úgy tűnik, hogy ehhez a borongós hangulatú szeretet dicsőítéshez egy olyan szigetországban kell élni, ahol sokat esik az eső.
