Harry Potter és a Halál ereklyéi - Elérkezett a Harry Potter filmek utolsó részének az első része. (Ugye abszolút érthető? :P)

Körülbelül 2 évvel ezelőtt Andi és Rita ajánlásának köszönhetően rászántam magam, hogy én is belevessem magam az utóbbi évtized egyik legnagyobb tömeghisztériáját kavaró sebhelyes varázsló történeteibe. Az első könyvek még jópofa gyerekkönyvek voltak, de valahol a 3. rész környékén kezdett egyre komolyabbá és sötétebbé válni a regények hangulata. Na nem mintha az első két könyvben nem lettek volna durva jelenetek, elvégre Mógus professzor sem végezte túl szépen és a Baziliszkusz sem volt egy bájos cirmos cica. A könyvek letehetetlenek voltak, a varázslóvilág magába szippantott. Tehát valamit jól csinált J. K. Rowling.

A könyvek elolvasásával sok plusz élménnyel lettem gazdagabb, hiszen a filmekbe nem lehetett beleszőni az összes jelenetet. Viszont a regény ismeretének köszönhetően a filmek már nem voltak olyan élvezetesek, hiányoztak mellékszálak és mellékszereplők.

De kb. egy héttel ezelőtt rájöttem a megoldásra, történt ugyanis, hogy megnéztem DVD-n a Félvér herceg filmet és egész jónak találtam. Még ugyanaznap este (Harry Potter napot tartottam) Orsival megnéztük moziban a Halál ereklyéit is. A vége felirat, illetve ebben az esetben a folytatása következik felirat után egy szóban össze lehetett foglalni a véleményt a filmről: AZTAROHADTÉLET! (szándékosan nem a tényleg elhangzott, nyomdafestéket nem tűrő kifejezést írtam ide)

A néha tarkovszkiji lassúsággal csordogáló jelenetek ellenére is jó élmény volt a Halál ereklyéi első része. Az említett hosszú lamentálásokat nem éreztem indokoltnak, nélkülük is még mindig 2 órás lett volna a játékidő. De szerencsére kaptunk cserébe izgalmas és elborzasztó képsorokat. Például Nagini a frászt hozta az egész nézőközönségre többször is, egyszer még egy alaposabb fogászati vizsgálatot is tarthattunk ennek a "kedves kis" kígyónak. Esztinek a Nagini-jelenetek nagyon nem ajánlottak.

Nem maradt ki az egyik kedvenc részem, a medál elpusztítása sem (ami az elején jó volt, aztán a végére kicsit gusztustalan lett). Harry Hugh Grant miniszteri táncát idéző mozgása erősen táncolt (de mindenképpen jobban, mint Daniel Radcliffe) a ciki és a cuki határán. Még nem derült ki számomra, hogy merre dől a mérleg.

Az elején látható sok Harry azonban fergeteges látvány volt, és azt is megállapítottam, hogy Daniel Radcliffe egész jó színész. Talán Fleur-ként volt a legaranyosabb.

Ebben a filmben pedig eljött végre az a pillanat is, ami az eddigiekben még nem: végre megjelent Bill Weasley is. Szerintem nincs olyan Harry Pottert olvasó lány, akinek ne tetszett volna meg a leírás alapján Bill.

Már ebben a részben is akadtak szomorú pillanatok, de az biztos, hogy a másodikra 100-as papírzsepi csomaggal készülök majd...

Külön érdekesség (bár valószínűleg csak számomra), hogy végre rájöttem honnan volt olyan ismerős az a minisztériumi dolgozó, akinek a személyazonosságát Harry felvette. A színész (David O'Hara) szerepel a Tudorok 4. évadában. Tudom, ez semmiség, de nekem a moziban nagy fejtörést okozott.