A hétvégén volt az m1-en a Piaf című film (eredetiben: La Mome, angolul: La vie en rose címen ment a mozikban). Igaz, hogy Adri már vagy két éve ajánlotta nekem, de csak most sikerült megnéznem. Elképesztő élete volt ennek a kis asszonynak. Szinte hihetetlen, hogyan fért el egy ilyen erős hang egy ilyen törékeny testben. Azonban a film már nem volt olyan tökéletes, mint egy Edith Piaf dal...
A történetvezetés eltért a szokásos életrajzi filmekétől, ami nem is lenne baj, csak néha kicsit zavaros volt. Sok fontos momentumot az életéből csak néhány jelenet erejéig idéztek meg, ami kicsit kevés információ azoknak, akik nem ismerik Piaf életét.
Mindezek ellenére nem rossz film a Piaf, jó hangulata van az egésznek. Azt, hogy mennyire hitelesen jeleníti meg Edith Piaf-ot, csak azok tudják megmondani, akik ismerték az énekesnőt. Viszont Marion Cotillard alakítása tényleg megérdemelte az Oscar díjat 2008-ban. A legjobb sminknek járó díjat is megkapta a film, ezt sem hiába. Hihetetlen módon el tudták csúfítani és öregíteni a film kedvéért ezt a szép színésznőt. Ez is újabb bizonyíték arra, hogy ha egy színésznőt elcsúfítanak a szerep kedvéért, akkor azt az Akadémia díjazza. (Csak két példa a közelmúltból: Nicole Kidmant Az órák-ban, Charlize Theront pedig A rém című filmben sminkelték csúnyára és mindketten Oscart kapta érte.)
A Piaf legszebb jelenete a végére került, amikor két idősíkon látjuk az énekesnőt: egy koncertjén és élete utolsó estéjén (mindössze 47 évet élt). Halálos ágyán visszaemlékszik két olyan eseményre is, amik a film elejéből kimaradtak: betegségben elhunyt gyermekére és egy ajándékra, amit édesapjától kapott. Végül pedig felcsendül a Non, Je Ne Regrette Rien című dala.
A legtragikusabb rész pedig nagy szerelmének elvesztése. Elképzelhetetlen, hogy milyen fájdalmas lehetett ez Edith Piaf számára, hiszen miatta utazott azzal a repülővel Marcel Cerdan bokszoló, ami végül lezuhant és halálát okozta (legalábbis a film szerint, de egy dokumentum filmben is ezt mondták).
A zene az egyik nagy erőssége ennek az alkotásnak. Érdemes egy kicsit Piaf-ot hallgatni, nemcsak a (biztos vagyok, hogy mindenki által valahonnan már ismert) La Vie En Rose-t, hanem másokat is. Páéldául: La Foule, Milord, Padam Padam, Mon Dieu és még lehetne sorolni.
