5 nap és 4 éjszaka Murau-ban
Újabb nagyszerű élményekkel gazdagodtam a héten: síelni voltam bátyámékkal.
Annak ellenére, hogy az osztrák határ mellett nőttem fel, valahogy soha nem jutottam el síelni egészen néhány évvel ezelőttig. Akkor egy borzalmas első nap után, szerencsére belejöttem és nagyon megszerettem. Ez a mostani volt nekem a harmadik több napos sítúra, amin részt vettem, és most sikerült a legszebb léceket kölcsönöznie bátyámnak, amik valaha a lábaimon voltak.
A sípályák jók voltak, csak az idő volt néha meglehetősen kegyetlen velünk. Néhányszor sikerült lefagyasztani a szélirányba néző arcunkat. Nekem szokás szerint meggyűlt a bajom párszor a felvonókkal, de ez szinte már természetes része a síelésnek. Összességében remek volt az egész, az utolsó két nap már a durvább fekete pályán is lejöttünk (tarkítva az utat egy szép fejjel lefelé csúszással a jeges lejtőn).
A szálloda felszereltségére és minőségére nem lehet panasz (bár annyi talán mégis, hogy nem volt wifi :P). A reggeli és a vacsora ugyanolyan fénypontja volt a napjainknak, mint az élvezetes száguldás a sípályán. A legáltalánosabb ételektől, a legkülönlegesebbekig előfordult mindenféle. Szinte csak egy dologban hasonlítottak, hogy mind isteni finomak voltak (tényleg csak néhány kivétel volt). Az egyik érdekesség az alább látható gesztenye krémleves, de ritkán ettem olyan finom barackos ízesítésű túrógombócot, mint itt.
Sok vicces vagy éppen fura helyzetet eredményezett a szállodában lévő szauna használata is. Alapvető különbség van az osztrákok és a magyarok szaunázási szokásai között. Amíg az osztrákok csak amúgy a'la naturel szeretnek ücsörögni a melegben, addig a magyarok inkább maradnak törölközőben, vagy fürdőruhában. Emiatt pedig érdekes helyzeteket szül a különböző szaunázási kultúrák találkozása. Mindenesetre jól esett átfagyott végtagjainkat felmelegíteni az infra szaunában, a szanariumban és a szaunában. A sóbarlang frissítő levegője pedig (elméletileg) légutainkra volt jó hatással.
Nagyszerű élmény volt ez az öt nap, de azért rendesen elfáradtam a végére. Szerencsére az első 4 napot megúsztam nagyobb esések nélkül, de az utolsón mindent bepótoltam, szereztem is pár szép lila foltot a botoknak köszönhetően és egy kellemes kis nyakfájást egy váratlan egyensúly vesztés következtében. A végére pedig teljesen elfáradtam, mondhatni kipurcantam.
