Február óta már kétszer átutaztam a belga fővároson, de mindig csak az állomásait láttam a vonat ablakból. Most végre kicsit a belvárosban is sétáltam, ráadásul mindezt magyar idegenvezetéssel. Milyen jó is, ha az ember egyik barátnője idegenvezető. Máskülönben ugyanis nem jöhetett volna létre egy brüsszeli találkozó, városnézés és sörözgetés Adrival.
Szerda reggel meglehetősen korán keltem (az utóbbi időben legalábbis nem ehhez szoktam hozzá), hogy nem sokkal 7 óra után már a vonaton üljek Brüsszel központi állomása felé. A vonaton kissé kétségbeestem, amikor elolvastam Adri üzenetét, melyben megírta, hogy megváltozott a találkozási pont. Az útikönyvben nem találtam megfelelő térképet, ami segített volna, így a körülöttem ülő embereket kezdtem kérdezgetni, hogy tudják-e hogy jutok el az állomástól a Manneken Pis szoborig. Szerencsére volt ott egy fiú, aki a Brüsszeli egyetemre ment és onnan nincs messze a kis szobor. Így esett, hogy egy perui származású, Antwerpenben élő és jelenleg Brüsszelben tanuló, négy nyelven beszélő alacsony, de kedves fiú mutatta meg nekem az utat Belgium fővárosában. (Ja, és ezeket az információkat kb. 5 perc alatt tudtam meg, mivel a srác késésben volt az órájáról.)
Miután megtaláltam a híres kis pisilős szobrot, fényképeztem párat és megettem a szendvicseimet.
Ekkorra már sikerült megfejtenem az útikönyvet is és rájöttem, hogy a Tőzsde épülete sincs messze, ahová előbb mennek Adriék, tehát ott hamarabb találkozhatok velük. Ezért sétálgattam kicsit a főtéren, fényképeztem is sokat és egész jól éreztem magam, ahhoz képest, hogy egyedül barangoltam.
Ez itt a fő téren található Hotel de Ville, ami tulajdonképpen a városháza. Na igen, egy kissé túl csipkézett egy városházához képest, na de nem meglepő, elvégre Brüsszelben van.
Világhírű a brüsszeli csipke, tele is volt a város mindenféle szebbnél szebb csipkét áruló boltokkal. Ez pedig egy csipkeverő cégér:
Brüsszel egyébként Belgium flamand részébe tartozik, de hivatalosan kétnyelvű, gyakorlatilag pedig a lakosság többsége francia anyanyelvű. Én is egész nap szinte csak francia beszédet hallottam, és csak néha csapta meg a fülem egy kis holland. Az utcanévtáblák viszont mindenhol kétnyelvűek voltak:
A belgák nagyon büszkék (többek között) a képregényeikre. A Hupikék Törpikéket már említettem, másik otthon is ismert figura Tin Tin. Antwerpenben is van több helyen ilyen falfestés, de nekem eddig ez tetszett a legjobban:
Már ennyi mindent láttam és örökítettem meg, amikor még csak fél 10 sem volt. Ugyanis még csak ezek után találkoztam össze Adrival és turista csoportjával a Tőzsde épületénél. Észrevétlenül besurrantam közéjük és onnantól kezdve Adri idegenvezetésével nézhettem meg néhány belvárosi nevezetességet (olyat is, amit már láttam, de nekem még jobb is volt így, hogy a tömeg nélkül fotózhattam).
Nagyon tetszett nekem a következő szobor:
Egy magyar szobor Brüsszelben, ugyanis ez a műemlék Bartók Bélát ábrázolja. Ezzel szemben áll Don Quijote és Sancho Panza, akik most nem egy szélmalom ellen indítanak támadást, hanem a városház ellen (ebből a szögből legalábbis úgy tűnik).
Ezután jutottunk el a Szent Mihály és Gudula katedrálishoz, ami az egyetlen kéttornyú templom, amit eddig Belgiumban láttam. Hatalmas és gyönyörű templom, ráadásul az egyik szent, akiről elnevezték egy nő volt: Szent Gudula. (Lehetséges, hogy ő lesz a jövendőbeli védőszentem?)
Ezután volt egy kis szabadidőnk, amikor megkértem Adrit, hogy keressük meg a pisilő kislányt, a Manneken Pis lány verzióját. Az ízek utcájához közel, egy kis zsákutcában található egy piros rács mögött Jeanneke Pis:
Ezután ebéd, amire én is hivatalos lettem. :) Végül pedig következett a szabadidő, amikor végre leülhettünk Adrival egy finom sör mellé, beszélgethettünk és élvezhettük a napsütést.
Délután 4 után már gyülekező volt, olyan fél 5 körül elbúcsúztam Adritól és az állomás felé vettem az irányt. Előbb készítettem még pár képet azért. Olyan szerencsés voltam, hogy amint beértem az állomás épületébe, mindjárt meg is láttam egy pár perc múlva Antwerpenbe induló vonatot, amint el is értem. Este 6-kor már a szobámban voltam és állhattam neki áttölteni a képeket. Jó, de egyben fárasztó nap volt. :)
