Hetek óta hiába várok arra, hogy egyszer végre jó idő legyen hétvégén. Ezért végül borús időben tettem egy kis délutáni sétát és végre fényképeztem is párat. Azért szeretnék még napsütéses képet is majd valamikor...
Először a Groenplaats felé vettem az irányt, de végül mégis inkább a Grote Markt környékén kötöttem ki (egyrészt nincsenek messze egymástól, másrészt az utóbbi szebb). Majd végül a Scheldt folyóhoz sétáltam, ahonnan fényképeztem is egyet a katedrálisról és Minerva szobráról.
Jártunk itt már egyszer még az első héten, amikor volt egy városnéző túra az ESN szervezésében. A szoborra nézve megkérdeztem Filip-et: "Ez nem Pallasz Athéné?" Erre a lengyel fiú: "Nem, valaki azt mondta, hogy ez Minerva." :)
Szintén a parton található a Het Steen (benne a Tengerészeti Múzeum), előtte pedig a gonosz óriás, Lange Wapper szobra. Van egy legenda, amely a város nevének eredetét mondja el, de most nem akarom itt leírni, mert akkor nem tudok mit mesélni majd azoknak, akik meglátogatnak Antwerpenben. :)
A folyóparton álldogálva lefényképeztem Antwerpen folyón túli részét is, de úgy tűnik, hogy igazuk volt azoknak a helyieknek, akik azt mondták: "Nem érdemes a folyó másik oldalára menni, nincs ott semmi." Valóban, csak lakótelepeket lehet látni. Íme Antwerpen másik oldala:
Vicces egybeesés volt, hogy épp amikor megálltam és nekitámaszkodtam a korlátnak, hogy kicsit élvezzem a kellemes szellőt és a folyó látványát, a vízről pedig azonnal Budapest jutott eszembe, ez a szám szólalt meg a telefonom véletlenre állított zenelejátszójában.
Mivel már kezdett sötétedni, lassan visszaindultam a belváros felé. Közben szép házakat és hívogató kirakatokat nézegettem (megint láttam azt a szép kézműves fülbevalót, amivel már szemezek egy ideje). Majd fittyet hányva a rossz látási viszonyokra még fényképeztem párat. A belváros ilyen kis utcákkal van tele, és a sok közül ez az egyik kedvencem. Bár nem biztos, hogy a kép visszaadja a hely hangulatát.
Ugyanebben az utcácskában van ez a ház is, amit szintén kedvelek (három kép közül ez lett a legkevésbé elmosódott):
Visszaérve a kollégiumhoz rájöttem, hogy még egyszer sem fényképeztem le az épületet, ahol már több, mint egy hónapja élek. Kicsit sötét, és nem is fért bele az egész, de a lényeg (azaz az első emelet, ahol a szobám található) rajta van. Íme:
A kellemes séta után pedig igen jóízűen aludtam (na persze konkrétan nem emlékszem hogyan aludtam aznap este, de így kerek a mese :P).
