Karamell (Sukkar banat)
Öt női sors, öt különböző szívhez szóló történet - és mindez hollywoodi giccs és kötelező mosolygós happy end nélkül. A film végén csak egy szomorkás mosoly, esetleg egy könnycsepp és egy szívmelengetően gyönyörű ének (Mreyte ya Mreyte) marad.
A csodaszép Nadine Labaki nemcsak rendezője, hanem főszereplője is ennek a libanoni filmnek. Azt hiszem, ha valami, akkor a Karamell egy minden ízében női film. Öt különböző karakter, mind más életszakaszban van és más problémával néz szembe. Mindezt még megfűszerezi a helyszín, hiszen egy bejrúti szépségszalonban találkozunk ezekkel a nőkkel.
Layale (Nadine labaki) arra vár, hogy nős szeretője elhagyja érte a családját, de hiába. Mindeközben pedig titokban szerelmes belé Youssef, a rendőr. Nisrine házasság előtt álló fiatal lány, aki nem olyan ártatlan, mit ahogy azt vőlegényének beállította. Rima nem a férfiak iránt érdeklődik, és egy szép napon besétál a fodrászatba egy szép, hosszú hajú nő, aki hajmosást kér. Jamale középkorú, elvált, gyerekeit egyedül neveli és színészi karrierjét próbálja építgeteni. Bármit megtesz, hogy fiatalabbnak tűnjön mások előtt. Rose idős varrónő, kettesben él szenilis édesanyjával és talán életében először találkozik a szerelemmel egy kedves öregúr személyében.
El lehet képzelni, hogy mindez hogyan bonyolódna le egy hollywoodi produkcióban, a végén nagy egymásra találás(ok), miközben a háttérben a tömeg tapsol és éljenez. Mindenki boldog és ennyi. Csakhogy az életben ez többnyire nem így alakul, főleg nem Libanonban. Ennek ellenére boldogságot sugároz ez a film, igaz némi keserű szájízzel, de mégis annyira szép. Megmutatja, hogy mennyi öröm és szépség lehet egy egyszerű hajmosásban is, vagy mekkora felszabadulást hozhat egy hajvágás. Édes, mint a karamell, keserű, mint az élet, és gyönyörű, mint egy naplemente. Ez a Karamell.
