Egy korszak vége...
November 24-én országszerte egyetlen alkalommal adták le művészmozikban a Napozz Holddal Kispálfilmet, ami tulajdonképpen a zenekar búcsúkoncertjét örökítette meg a Szigeten. A vetítés előtt és után a West Balkánból jelentkezett be Varga Livius (Quimby), aki mondhatni az est házigazdája volt. Természetesen megjelent a film összes készítője és a zenekar tagjai még egy utolsó búcsúra. A jegyhez egyébként járt egy duplaloldalas DVD is, ami tartalmazza a filmet és sok extrát.
Jómagam a Savaria moziban voltam részese ennek a történelmi jelentőségű eseménynek. Az utolsó koncertre nem jutottam el, sőt közben arra is rájöttem, hogy egész életemben egyetlen Kispál és a Borz koncerten voltam még pár évvel ezelőtt. Ezek után egyértelmű volt, hogy ezt a mozi élményt nem hagyhatom ki. A vetítés közbeni érzelmeimet úgy lehet talán a legjobban leírni, hogy egyáltalán nem fenyegetett az a veszély, hogy kiszárad a szemem. Főleg a film elején, na meg természetesen az érzelmi csúcsponton, meglehetősen sokat kellett pislognom.
Az igazat megvallva nem tudom fejből 23 év összes Kispál számát, nem követtem őket minden koncertjükre, nincs dedikált cd-m, pólóm..stb. Tehát nem vagyok egy klasszikus értelemben vett rajongó. Mégis, hogyha fel kéne sorolni a 3 kedvenc magyar zenekaromat, akkor az egyik a Kispál és a Borz lenne (a Kiscsillag és a Quimby mellett).
Külön érzelmi kötődés a zenekarhoz, hogy a (régebbi) számaikat előbb ismertem meg bátyám előadásában, mint magától az együttestől. Kispál szeretetemet egy az egyben tesómnak köszönhetem, és hálás lehetek aktív részvételének zenei ízlésem formálásában.
Köszi, András! :)
