Így egy héttel a megérkezés után már neki is álltam leírni, hogy milyen volt a tengerparti kirándulásunk.
Péntek:
Az utazás olyan unalmas volt, hogy arra nem is vesztegetem az időt. Megérkezésünk azonban kissé kalandos volt a De Lijn (az itteni tömegközlekedési vállalat) sztrájkjának köszönhetően. De végül elindult a villamos és este 9 körül már vacsorához is ülhettünk.
Az este további részében pedig a Fifties Message Party várt ránk. Ez annyit jelentett, hogy ötvenes évekhez méltóan kellett felöltözni, miközben mindenki kapott egy számot, aminek köszönhetően titkos üzeneteket írhattunk egymásnak. Remek helyezkedésemet dicséri, hogy én lettem az 1-es, nem mintha ebből bármilyen előnyöm is származott volna. A buli elég visszafogottan kezdődött, az elején a lányok álltak a terem egyik felében...
...a fiúk pedig a másik oldalon sörözgettek.
Szerencsére később már nem ilyen volt a hangulat, egyrészt a kanadai ivó játéknak köszönhetően (amiben elég sokan részt vettek), másrészt az üzenetküldő tábla is nyilván fokozta a hangulatot. Egyébként az üzenőtáblán a következő felirat volt: ESN messenger.
Kaptam én is egy üzenetet: "I like your smile". Aláírás pedig csak ennyi volt: "54". Gyorsan el is indultam megkeresni 54-est... hát nem kellett volna. De azért a bóknak örültem. :)
Végül a buli végéig maradtam, még a rendrakásban is segítettem egy kicsit. Majd felmentem a harmadikra a 15-ös szobába, ahol a három emeletes ágy egyikére kellett felmászni aludni. Szörnyen kicsik voltak a szobák, de azért két éjszakát ki lehetett bírni (még 5 másik lánnyal együtt is).
Folyt. köv. (mert már késő van és a blog.hu is szórakozik néha velem)
